.2011.06.12. 18:01, :(
Fájdalom az,amikor tudod,hogy mit nem szabadna érezned,és mégsem tudsz ellene semmit sem tenni...
épp cserélném a lelkem, de újra rám köszön...2011.06.09. 15:26, ♥?
Hiányzott már neked valaki? Úgy igazán, a szíved mélyéről... Amikor megőrjít, hogy nem beszélhetsz vele, nem láthatod s fájdalmat okoz visszagondolni arra az időre, amikor még ott volt veled. Szerettem Őt. Nem szerelmes voltam belé, hanem fontos volt, az életem különleges része. Ő is szeretett, ki tudja hogyan és mennyire, de lemondott rólam, hogy ne veszítsem el az életem... Ez így bonyolultnak és értelmetlennek hangzik, de logikus tett volt. Egy hónap alatt egy olyan helyre került a szívembe, ahonnan nehezen fog eltűnni. Hiszen a vígasztaló szavai, a magyarázatai, az élethez való hozzáállása az, ami ilyen jó emberré teszi. Mert Ő az, de elvesztettem. S hagyja, hogy csak úgy elsétáljak... Az én érdekemben.
semmi jó2011.05.30. 16:36, :/
Elegem van. Belefáradtam már önmagam utálásába, de nem tudom, hogy hagyjam abba. Idegesítenek az emberek, minél többet hisznek magukról, annál kevesebbet érnek. Vicces, ahogy a kapcsolataim alakulnak... Az egyik legjobb barátomat szép lassan megutálom, közben olyanokat ismerek meg, akiket pedig túlságosan megszeretek, miközben nem lenne szabad. Végiggondolva, egyszerűbb lenne néhány embert simán csak utálni vagy nem ismerni, és akkor minden kevésbé fájna.
fuck off2011.05.28. 12:29, :/
Néha csak egyszerűen úgy érzem, hiába próbálkozom, nem vagyok elég jó semmihez és senkihez. Így élni azért elég nagy szívás...
|